Az állán vörös foltok húzódnak le arról, ami van
Tartalom
Majd együtt daloltak, és Mariska újra megtanulta, mint egykor, hatvan esztendő előtt, ugyanazon a helyen. A nótával azután elálmosodtak mind a ketten, aludni mentek. Mariska csak a kanapén kapott ágyat. A mama kacagva mondta - jól áthallatszott az ajtón: - Fiatal vagy, alhatsz még kanapén!
És nevettek sokáig. Majd megcsókolták egymást.
Téma szakértője
Mariska elfújta a lámpát, és ágyba bújtak. Tíz perc múlva már csak két egymást követő, gyenge horkolás hallatszott a szobából. Orvosságbűzzel volt tele a szoba, és sok helyen friss vér gőzölgött.
Lábujjhegyen járkáltak, és suttogtak. Még a hajnal messze volt. Nagyon messze volt.
5 betegség, ami fehér foltokat okozhat a mandulákon
És anyácskám hiába várta a hajnalt vágyón, kínban lehelő imával. Mire én az elsőt lélegzettem, ő meghalt. Nehezet, nagyot sóhajtott, mert szerette az apámat, és húsz éves volt csak.
És én elfelejtettem őt.
Nem kérdezősködtem róla soha. Nem éreztem, hogy kellett lenni anyámnak, s hogy ő, aki miattam fiatalon a sírba feküdt le, s ott porlad - én vagyok. Sok idő elmúlott így.
Bajt jelent a viszkető, vörös bőr?
Azóta találkoztam a lányokkal. Illatos hajukkal végigtörölték sápadt, égő hellebore water pikkelysömör kezelésében. Puha, lusta rózsakarjukkal átölelték sovány és csontos derekamat. Elkényszeredett, gúnyos ajkaimat lecsókolták pompás, halálos izgalmú csókokkal.
És én még akkor sem gondoltam anyámra, aki egyszer egy orvosságbűzös, véres szobában nehéz, nagy sóhajtással meghalt. De múlt éjjel a fejembe jött. Most már tudom, hogy találkoznom kellett vele. Egy asszonytól jöttem haza késő éjjel.
Kábult, mámoros fáradtsággal aludtam el. Kis idő múlva már láttam őt messziről. Üde volt, fiatal, mintha a gyermekágyból kelt volna ki. Bújtam előle. De meglátott, és belém mélyesztette sötétkék szemeit. A vidám melankólia, mely sápadt, finom kis arcából felém áradt, arra késztetett, hogy odasiessek hozzá, és megöleljem, és megcsókoljam.
Tartalomjegyzék
Olyan szép volt és fiatal. A kezét ezen csodálkozom nem engedte megcsókolni. Régi divatú, nagy szalmakalap és tiszta kartonruha volt rajta. Ezt a ruhát láttam a nagymama szekrényében; kopottan és pecsétesen. A pecsétek a nagymama könnyeitől vannak, melyeket anyám ócska ruhájába kora, szeles, őszi estéken belesírt. Megfogtuk egymás kezeit. Éreztük a kapcsot, mely közöttünk egyszer megszakadt azon a véres, orvosságszagú hajnalon - és lassan előreindultunk. Május volt körülöttünk. Hárfaszó és fuvolaének csengett messzire a mezők fölött.
Gyöngyvirágok daloltak nekünk ifjú illatokat. Egyszerre megálltunk a zöld mező és kék ég boldogságában. És amint egymásra néztünk, a szemeinkből sűrűn patakzottak le a könnycseppek. Ajkaink eközben mosolyogtak. Ó, milyen szép, fiatal volt az anyám. Én gyorsan összeszedtem a mező összes gyöngyvirágait, és rászórtam. Elborítottam vele ifjú, lányos emlőit, melyekkel engemet sohasem szoptatott. Ő pedig néma nevetéssel nézett engem, míg csak el nem fogytak a gyöngyvirágok. Azután folytattuk az utunkat a mezőben a kék erdő felé.
Lassan, kézenfogva mentünk.
Navigációs menü
És a levegőbe merengve, boldogan éreztük egymást. Jaj, egyszerre a kék erdőnél voltunk. A hegedű- és a hárfaszó már csak messziről, elhalóan csengett. És mind a ketten elszomorodtunk. Egymást átölelve révedeztünk a néma, harmatos mezőn, és néztük az alkonyóra ködeit, melyek a lábunk körül imbolyogtak. Az erdő szélén válnunk kellett. Búcsúzóul meg akartam ölelni utoljára szép, halott anyácskámat.
Rámnézett, mintha megbántottam volna, azután megsímogatta az arcomat, hogy megbocsát. Azután gyenge, könnyű léptekkel sietett az erdőbe. Az esti szél durván le akarta tépni a kalapját, de ő kecsesen megfogta. Majd megállt, ami van búcsút intett felém.
Sokáig mozdulatlanul nézett vissza, s végre, mint egy fehér árnyék, egyszerre elsietett. Sokáig álltam ott a kék erdő szélén, és néztem utána csendes, imádó bánattal. Azóta naponként gondolok rá. És elhagytam miatta a fekete hajú asszonyokat és az édes hangú lányokat, hogy vele álmodjak - anyácskámmal, húszéves anyámmal, aki meghalt egy sötét hajnalon.
Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat!
Meghalt nagy, nehéz sóhajtással. EROICA Bálba az állán vörös foltok húzódnak le arról húgaim és unokahúgaim, de egyéb leányismerőseim között is - akiket közösen jellemez, hogy mindannyian undorodnak a chipre szagától, melyet a kabátom kihajtóján gyanús nevetések között már többször kiszagoltak - sokat hallottam beszélni a báróról, aki főhadnagy a huszároknál, és remekül táncol.
Átmulatott báli éjszakák után, ha összejöttek és behúzódtak sugdosni a kis szalonba, sokszor megütötte a fülemet: - A báró. A ki nem aludt, sápadt arcú, kócos lányok között az alkonyati lusta félhomályban mintha valami kéjes ábránd szellője lebbent volna el. Dícsérték a báró táncát, alakját, az atillájának kék színű posztóját, melyre egyszer - egy pillanatra csak, hogy érezze, milyen sima - a legfiatalabb szőke kuzinom: Judit, a fejét rá is hajtotta. Ezt Iréntől tudom, a Judit nagynénjétől, aki csak tegnap beszélte el nekem, amikor - mint mondotta - "már úgyis lehet".
Valóban, amikor először nekem a bárót megmutatták, rögtön tisztában voltam, hogy nem tartozik a közönséges katonatiszt-báli-hősök típusába. A remekbe készült lakkcsizmákban úgy taposta az aszfaltot, hogy az embernek, ha értett a dologhoz, elállt a szeme-szája, mert nem tudta egyhamarjában elgondolni ennek a különös, kimondhatatlanul könnyed és előkelő járásnak anatómiai lehetőségeit.
Kicsiny, sápadt arcán az orr, egyedül az orr volt félreismerhetetlenül zseniális szabású, a szeme közönséges szürke szem, az egész arc leborotvált, és vékony ajkai lefelé konyultak.
Kissé, nagyon kissé. Dacosan vágyóan. A haja sötétszőke, oldalt elválasztva. Jól megnéztem. Amint elhaladt mellettem, megcsapott a belőle áradó parfűm illata. Különös milyen gyógyszereket kell beadni a pikkelysömörhöz használt; első pillanatban csodálatos finomnak találtam, valami soha meg nem ütött szagbillentyűt mozgatott meg az orromban - azután lassan múlott el a hatása, míg végre csak sejteni lehetett, akárcsak a halk, mindjobban távolodó vonószenekar hangját.
Nagyon tetszett nekem a báró, bár - mit tagadjam - azelőtt nagyon ellenszenveztem vele. Hallottam róla a sok dícséretet ez magában is bosszantótovábbá hallottam egyet-mást; hogy például a báró asszonyokkal nem foglalkozik, csupán lányokkal.
A magevőkre jellemző kúpos csőre halvány hússzínű. A kifejlett hím színe élénkzöld erről kapta nevét isa tojó színe tompább, szürkébb.
Fehér ruhás, pihegő lányokkal, akiknek, amikor visszanéztek a szürke szemeibe, hideg borzongás fut végig a fehér hátukon, és könyökig a karjuk is libabőrös lesz.
És megtudtam, hogy a báró mért használ olyan teménytelen sok parfűmöt.
2020. év 1. negyedév kérdései
De erre csak akkor jutottam, amikor már mindent egybevetve tiszta és érthető lett előttem a báró alakja. Ez az állán vörös foltok húzódnak le arról ember meg akarta élni életének utolsó napjait - mert csak hónapok voltak már neki hátra - és kidolgozta magának a dolgot.
Csupa kontraszttal. És mert az ő élete egy rémes elmúlásé volt - elment a nevető, az életkíváncsi lányokhoz. Semmi se kellett neki a testükből - hiszen vérének minden harmadik cseppje meghalt már - megelégedett azzal, hogy megejtette a lelkét valamennyinek. Ó, a teste csupa gyengeség, lázas bágyadtság volt. Parfűmözni kellett magát, hogy ne érezze senki rajta a betegszagot. És ő kikereste a világ legfinomabb illatszerét, és azzal árasztotta el a ruháját.
Nagy, bő bricseszeket viselt. A az állán vörös foltok húzódnak le arról időben erősen vattáztatnia kellett a blúza vállait is, mert napról napra fogyott a húsa. A nyár utolsó báljára, amelyet a fürdőn szeptember első szombatján tartottak, elmentem.
Híreket hallottam, hogy a bárónak már csak napjai vannak hátra, másfelől Judittól sikerült megtudnom, hogy biztosan ott lesz. Megígérte neki a báró. És a báró gavallér! A nagy verandán, ahol a fürdővendégek és a bálozók vacsoráztak, kékes fényű ívlámpák égtek, és a szeptemberi nedves, kora őszi köd mintha még kékebbre színezte volna a levegőt. A lányok vállai hideg fényben csillogtak, és bepillantottak a bálterembe, ahol vörös villamos körték ontották a fényt.
Zaj nélkül vacsoráztak szerte az asztaloknál. A lányok és a fiúk szemei minduntalan találkoztak.
Az imént olvastam visszább: "A humán eredetű törzsek képesek tartósan megtelepedni az emberi bélrendszerben; a hatásuk is tartós Hogy a Protexin humán, azaz emberi eredetű törzset tartalmaz? És ha ezt jól értettem, akkor leírná, hogyan történik ez?
Judit a bárót várta, és nővérei, Irén és Gitta, akik másokat vártak, jól észrevettem: tulajdonképpen szintén csak a báróra gondoltak.
Egyébként senki se szólt egy szót se. A cigány is a legcsendesebb nótákat szedte elő. Végre megkezdték a táncot, nem volt több tizenkét párnál, és akkorra megérkezett ő is. Majdnem fölkiáltottam, ahogy az allée végén megláttam derengeni a kék blúzát. A sötétben gubbasztó barna fák között mintha csodálkozó susogás suhant volna végig.
How to Win Best Halloween Costumes School Competition!
Bámulatos energia és jókedv ült a báró arcán - szép fiatal arcán - pedig az inai a térdéig roskadoztak, és homloka gőzölgött a láztól. A teraszt elborította a parfűmje, és sarkantyúja fölverte a fázós őszi mélázást, amelyben mindenki egy pillanatra elmerült.
Orvos válaszol
Az arca tisztára volt borotválva, és a szembogarai csillogtak. Atropint csepegtetett beléjök - ezt könnyű volt megállapítani. És én azt hiszem, hogy vékony ajkait is kifestette.
Többször benéztem a bálterem ablakán. Nem volt a teremben por, és kurjongatás se hallatszott. Láttam a bárót táncolni. Gyönyörűen, finom lebegéssel táncolt a fényes parketten, odasimult a lányokhoz nem tudtam rá emiatt haragudniés egészen az arcukba sugdosott.
Minden lánnyal táncolt. Láttam, amint sorba szédültek el a parfűmjétől, és részegen hunyták le a szemeiket, és hajtották hátra nyakukat. Időnként kijött a báró a verandára, és kevés pezsgőt ivott, azután egy kicsit leszaladt az allée-ra, és lenézett a tóra. Abban a pillanatban jött fel a nádas sötétkék foltja mögött az újhold karcsú sarlója. A báró egy percig mozdulatlanul nézte.
Micsoda művészettel éli végig ez az ember utolsó óráit is.
Kiélvezi a szeptemberi holdfeljöttét, mint egy egészséges - csak kicsit neuraszténiás - és az egyetemen bölcsészetet hallgató lírai költő. Mikor cigarettázva visszajött, egy francia verset ami van. De hamarosan eldobta a cigarettát, és visszament a bálterembe. Édes szép dolgokat mondott a lányoknak, valami tehetetlen vággyal ölelte őket vékony, fehér keze, és ragyogó szemeivel a szívükbe nézett.
Reszkettek, és hozzásimultak mindannyian.
Az ön kérdése
Éjfél után már minden tánc után kijött inni, és nagyon sápadt volt. Valami hihetetlenül nagyszerűnek, hősinek tűnt föl előttem ekkor a báró. Vékony arcán vonaglottak az izmok, bájos tűz ült a szemeiben, és ahogy suttogott a rekedt hangján, olyan szépen, kedvesen mozgott a szája Mindezt ő egy napon gondolta ki! Ez kétségtelen; amikor a művelt és cinikus emberek okosságával belátta, hogy neki, mint bárónak és huszár főhadnagynak immár nincs mit tenni az életben.
Ez a báró egy megalkuvásokhoz nem hajló, drámai hősnek született! Igen, kigondolt előre mindent. Hogyan állít ő emléket foszló, porladozó alakjának annyi szépálmú leányfejecskében?
